A sztori New Yorkban játszódik januárban, hóesés és rekord hideg körülmények között.
Mivel a történet több szálon fut, gyakran találkozunk osztott képernyővel. A játék elején például el kell menekülnünk az étteremből, s míg a hullát elrejtjük és megmosdunk, láthatjuk, hogy az éppen ott kávézgató rendőr a WC-re készül. Ám nem kell feltétlenül azt tennünk, amit az előbb írtam, ugyanis elég szabadon alakíthatjuk a története.
Nem teljes a szabadság, de a szokásosnál jóval több lehetőséget kínál. Tehát nem kötelező elrejteni a holttestet, otthagyhatjuk a WC közepén, legfeljebb hamarabb rátalálnak. Vagy távozhatunk fizetés nélkül, ekkor azonban a pincérnő hívja fel a figyelmet ránk. Rengeteg döntést hozhatunk, a párbeszédeket is magunk irányítjuk, igaz a főbb pontok ugyanazok maradnak, csak az változik, ahogyan eljutunk a befejezések valamelyikéhez.
Ennek köszönhetően rendkívül magas az újrajátszási érték, többször is végigjátszhatjuk az izgalmas nyomozást úgy, hogy mindig különbözőképpen alakítjuk a történet részleteit.
Lényegében egy interaktív mozit játszhatunk végig, az egész történet egy motion capture film, amibe néha bele kell avatkoznunk valamilyen formában. Van, hogy csak a párbeszédeknél kell választanunk a kérdések és válaszok között, előfordul, hogy a Shenmue-ból ismert QTE jeleneteket kell megoldanunk.
A grafika nem a legszebb, sőt elég kocka alakú, szögletes minden, viszont ennek ellenére is nagyon élethű és rendkívül hangulatos a Fahrenheit. (Egyébként ezt a nevet az USA elleni terrortámadás miatt cserélték le Indigo Prophecy-re.) A zene fantasztikusan illik a játékhoz, a szinkronok tökéletesek. Negatívumként csak a kalandjátékokhoz képest rövid játékidő említhető (elsőre 7 óra alatt vittem végig), valamint az, hogy a történet megértéséhez némi angoltudás szükséges (de ez csak néhány embernek hátrány).
Összességében a Fahrenheit egy fantasztikusan jól sikerült játék, hangulatos, különleges játékélményt nyújt. Bárki nyugodtan beszerezheti, biztosan nem fog csalódni.